Blow-up
-Van egy kérdésem Bencsik Istvánhoz. Milyen jelentősége van számodra a nagyításnak?
(Makovecz Imre)
„Nem akartam ebbe belebonyolódni, mert ez már abszolút filozófiai kérdés. Láttam Antonioninak a Nagyítás című filmjét, amely nagy élmény volt számomra. (A másik ilyen film az Apokalipszis most volt.) Rengeteget tépelődtem ezeken. De visszatérve Antonionira, nagyon sokszor megnéztem a filmjét, vagy tízszer is. Úgy éreztem, olyan filozófiai állítás van mögötte, hogy a végletes nagyítás során minőségi változás következik be. Nincsen végletes nagyítás, de azért megpróbálkoztam vele… Arra jöttem rá, hogy az az állítás, amit ebben a filmben érzékeltem, nagyon különös transzformációhoz vezet, és tétovázás nélkül használtam a transzformációt. Végül is azt tudom mondani, hogy óriási jelentősége van a nagyításnak. Teljesen más lesz a mű tartalma.”
(B.I.)
A szobrokban többnyire egy humanoid természeti forma (emberi test) csonkolása-elvágása történik egy síkkal. A formák kontrasztja felerősödik, az ellentétes minőségek fokozottan érvényesülnek. A biomorf séma és a geometria hűvös találkozása a szobor; ez teszi izgalmassá, ez kölcsönöz szép vonalat neki. A metszések, kivágások és léptékváltások révén más, új tartalmat kap a forma. A rész, ha úgy tetszik, több mint az egész: az üzenet hordozóját máris tiszta plasztikává avatja. A csaknem filmesen kemény vágásokkal, a felnagyítással fölerősödött a mondanivaló.
Test, tér, mozgás
Bencsik István (1931-) szobrászművész 1968-ban találkozott Dr. Kováts Ferenc jr. (1913-97) Kossuth-díjas tüdőgyógyász orvostanárral, aki akkoriban fotogrammetriai eljárással térképezte fel a lélegző ember mellkasának alakváltozásait. Az ezt reprezentáló térbeli légzésfunkciós modelleket Bencsik István készítette el. Azonban nem orvosi modellek, hanem műalkotások születtek, és egy máshogy alkotó szobrász. A művész az élő ember megjelenítésének feladatával találkozott. A Képzőművészeti Főiskolán töltött évek (1951-57) látását a szocialista realizmushoz igazították, most viszont az emberi mellkas proporcióit kellett szemrevételeznie. A mozgó embert vizsgálni tudó rendszer sajátosságai révén felfedezte az egységekből felépített emberi test különleges viszonyulását a művészi valósághoz, amellyel a hiteles alakhoz és annak fragmentumához, mint ábrázolási lehetőséghez jutott el. Az orvosi szisztémából általa levont tanulságok meghatározóak művészetében, melyet a testrészletek geometrikus metszéssel való kiragadásával, a nagyítással, a különböző anyaghasználattal teljesített ki olyan művekkel. mint az Európa, a Madonna, a Pénelopé és a máig alakuló Genezis-sorozat.